Hiába mozgatott meg minden követ a bostoni szervezőbizottság és a győztes, Geoffrey Mutai, a Nemzetközi Atlétikai-szövetség nem ismerte el hivatalos világcsúcsként a kenyai 2 óra 3 perc 2 másodperces áprilisi rekorddöntő maratoni idejét.

Az amerikai rendezők készek lettek volna mindenfajta dokumentációt, hitelesítési eljárást végigjárni, hogy a rekordot az ő versenyükhöz köthessék, és maga Mutai is szónokolt: „Az IAAF vezetőinek a helyszínen kellene megtekinteni, hogy ez a pálya mennyire nehéz. 42 kilométeren keresztül folyamatosan fel- és lefelé kell futni.

A szervezet azonban nem rúgta fel saját szabályait. 2004-ben határozta meg a hitelesített pályák listáját, ám ezen a bostoni nem szerepel. Egyrészt a rajt és a cél között az előírtaknál nagyobb a távolság (így hátszél segítheti a versenyzőket), másrészt a teljes lejtés háromszorosa a megengedettnek (km-enként nem lehet több egy méternél).

Az atléta így nem tehet mást, mint beletörődik abba az "apró eltérésbe", hogy az áprilisi a „világ valaha futott legjobb maratoni eredménye”, de nem hivatalos világcsúcs.

A bejegyzés trackback címe:

https://micoach.blog.hu/api/trackback/id/tr742904261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.